Lexikon
ciklodextrin Technológia, az a bioremediációs technológia, amely egy speciális szénhidrátféleséget (cukorféleséget), ciklodextrint (pontosabban random metilezett béta-ciklodextrint) használ a szerves szennyezőanyagok biológiai hozzáférhetőségének javítására. A ciklodextrin hatása oldódást növelő és mobilizáló képességén alapul, vagyis azon, hogy segít leoldani a talajhoz kötött (adszorbeált) szerves szennyezőanyagokat és eljuttatni a mikrobákhoz, melyek lebontják a szennyezőanyagokat, és idővel a ciklodextrint is. A technológia ex situ (a talaj eredeti helyétől való eltávolítása után) és in situ (a talaj eredeti helyén) történő kezeléssel is kivitelezhető. A ciklodextrinnel intenzifikált bioremediációval elérhető időnyereség kompenzálhatja a ciklodextrin ára miatti nagyobb költséget. A technológiáról további részleteket tudhatunk meg a MOKKA adatbázis 51. és 175. adatlapján. További irodalom: Gruiz, K.; Fenyvesi, E.; Kriston, E.; Molnar, M.; Horvath, B. (1996) J. Inclusion Phenom. Mol. Recognit. Chem. 25(1-3), 233-236, Leitgib, L.; Gruiz, K.; Fenyvesi, E.; Balogh, G.; Muranyi, A. (2008) Science of the Total Environment, 392(1), 12-21
természetes elem, átmeneti fém. Atomszáma 48. A kadmium kémiailag szoros rokonságban van a cinkkel, így a talajokban és kőzetekben relatíve állandó Zn/Cd arányt találunk. Növekvő pH-értékkel nő a Cd2+ adszorpciója, az oldatbeli koncentrációja pedig csökken. A pH 7 körül mérhető igen alacsony érték erősen megnő, ha a pH kisebb, mint 6,5-6,0. Bár a kadmium a gyenge komplexképző, a humuszanyagok jobban csökkentik a CD felvehetőségét, mint az ásványi komponensek. A klorid- és szulfátionok koncentrációja is számottevően befolyásolja a CD oldhatóságát, mivel mindkét anionnal stabil oldható komplexet képez.
A környezet szennyeződését az ércbányászat, a fémfeldolgozás, a hulladékégetés, a csatornaiszapok, egyes foszfortrágyák talajba vitele és a közlekedés okozza.
Az emberi szervezetben az akut mérgezés során a tápcsatornába került kadmium gyomor-bélrendszeri tüneteket heves hányás, hasmenés, hasi fájdalmak idézhet elő. A krónikus kadmiumexpozíció elsősorban a vesét károsítja. A vesetubulusok sejtjeiben felhalmozódott kadmium zavarokat idézhet elő a szervezet kalcium és foszfor anyagcseréjében, ami vesekő, csontritkulás, kialakulásához vezethet. A kadmium csontrendszeri elváltozásokkal járó környezeti eredetű mérgezést okozott Japánban, ami "Itai-itai betegség" néven vált ismertté a szakirodalomban. A mérgezés által előidézett csontritkulás, csontlágyulás súlyos esetben az ágyéki csigolyák összeroppanásához vezetett. Belgiumban átlag feletti csontritkulást mértek Zn-Cd bányák és fémfeldolgozó üzemek környékén, Magyarországon Gyöngyösoroszi környékén a férfiak csontritkulása 300%-kal haladja meg az átlagos értéket. A fentiek mellett a munkahelyi kadmiumexpozíció esetén tüdő- és prosztatarák fokozott mértékben fordulhat elő. Az IARC a kadmiumot és vegyületeit egyértelműen humán karcinogénnek minősítette. Valószínűleg nem teratogén hatású, mivel a placentán nem képes átjutni.
A növények kadmium felvételét a talaj kémhatása, kationcserélő képessége, szervesanyag tartalma, redox viszonyai, klorid- és cinkion tartalma stb. befolyásolják. Savanyú kémhatású talajból a növények több kadmiumot tudnak felvenni, mint lúgos talajokból. A növényEK számára a kadmium könnyen felvehető, és a növényen belül is jól szállítódik. Így általában lineáris összefüggés van a talajok és a növények kadmium tartalma között. A növényekben általában az 5-20 mg/kg kadmiumtartalom okoz toxicitási tüneteket: a növények növekedése, fotoszintézise, transpirációja, esszenciális mikroelem felvétele gátolttá válik, gyökérzetük károsodik, leveleik klorotikusak lesznek. Az akkumuláció következtében a levélzöldségfélék és a káposztafélék kadmiumtartalma a legmagasabb.
A talajmikroflóra tagjai általában érzékenyek a kadmiumra, olyan rezisztencia-mechanizmusokat alakítanak ki, melyek segítségével fehérjékhez kötve semlegesítik, vagyis biológiailag hozzáférhetetlen állapotba hozzák sejten kívül vagy elül a kadmiumot.
Háttérértéke Magyarországon: talajban 0,5 mg/kg; felszín alatti vizekben: 0,4 μg/liter. szennyezettségi határérték rendelet szerint talajra: 1 mg/kg; felszín alatti vizre: 5 μg/liter.
Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, elsősorban a fenntartható gazdasági fejlődéssel, foglalkoztatással, életszínvonallal, pénzügyi stabilitással, gazdasági fejlődéssel, piacgazdálkodással foglalkozó szakmai szervezet, több, mint 100 tagországgal.
poliklórozott dibenzo-furánok, lásd dioxinok" target="_blank">poliklórozott dibenzo-dioxinok és dibenzo-furánok