Lexikon

1 - 1 / 1 megjelenítése
1 | 2 | 6 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Z
szilikátok

kőzetalkotó ásványok, melyek meghatározó összetevője a szilícium (Si), mely a föld második leggyakoribb eleme, az oxigén után (26%). A leggyakoribb szilikát a kvarc (SiO2). A talajok képződésében fontos szerepet játszanak a különböző felépítésű szilkátok, így a sziget-, lánc-, szalag-, réteg- és térhálós szilikátok. Ezekből az elsődleges szilikát-ásványokból, elsősorban a rétegszilikátokból jönnek létre a kőzetek mállása során a másodlagosan átalakult szilikátok vagy agyagásványok.
A szilikátok alapszerkezetét az a tetraéder jelenti, melynek központi atomja a négyértékű szilícium, csúcsain pedig oxigének ülnek, melyek két szomszédos tetraéder központi Si-atomjához is képesek kapcsolódni, vagy szabad kötőhelyeikkel bármilyen kationt megkötni. Amennyiben a Si4+-t kisebb értékű atom helyettesíti a tetraéder közepén, pl. Fe3+ vagy Al3+, akkor még több negatív kötőhely lesz a tetraéderek csúcspontjain, illetve a réteges szerkezetű agyagásványok rétegeinek felületén. Ezeknek a kötőhelyeknek a növényi tápanyagok megkötésében, kicserélésében, a tápanyagellátásban van elsődleges szerepük. Ugyanakkor a szervezetlen szennyezőanyagok szorpciója, ionok megkötése is ezeken a kötőhelyeken történik és a szennyezett talaj kezelésekor ezek eltávolítása (talajmosás, talajextrakció) vagy éppen stabil formába átalakítása a cél (stabilizálás, immobilizálás, kémiai stabilizálás, vitrifikáció). Lásd még szervetlen szennyezőanyagok sorsa a talajban)